Az út a ceruzával kezdődik…vagy nem?

Leszámítva a kisgyerekkori zsírkrétás korszakot, azt hiszem a ceruza az, amit én a rajzolás alapeszközének neveznék. Sokan jobban szeretnek festeni, ami teljesen rendben is van, mégis, tapasztalatom, hogy ha a rajz jól megy, jobban megy a festés is.

Már csak azért is, mert a rajtudást én nem technikai kérdésként definiálom. Rajzolni mindenki tud, aki a ceruzát meg tudja fogni, és tud egy vonalat húzni. Sőt! Látunk rá példát, hogy még kéz sem kell hozzá. Akkor?

Itt jön a képbe az, amit ma jobb agyféltekés rajzolásként ismerünk. Az elnevezés némileg csalóka lehet, ugyanis nem technikai, hanem látásmódbeli a kérdés. Különböző fórumokon számos információ lelhető fel ezzel kapcsolatban, az alapját Betty Edwards Jobb agyféltekés rajzolás c. könyve adja. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy megtanít „másképp látni” úgy, hogy a legnagyobbrészt használt BAL agyfélteke tudatos háttérbe tolásával a kreatív JOBB agyféltekét hívjuk segítségül.

Én 2014-ben jutottam el egy ilyen 4 napos tanfolyamra. Az eredmény meglepő volt még úgy is, hogy egy kicsit többről indultam, mint egy pálcikaember.

Hogy lásd, miről beszélek:

Jolie mama 2 nap eltéréssel:

 

Tudom, sokan lehetnek, akik most ezt gondolják: „De hát én csak pálcikaembert tudok rajzolni” és ezzel nincs is semmi gond, amíg nem is kívánsz többet. Sok más tapasztalat, beszámoló alapján állítom, hogy te is hatalmas fejlődést érhetsz el – már amennyiben belefekteted az energiát. Ami a leginkább kell hozzá, az az elhatározás, kíváncsiság, kísérletező kedv – és néhány eszköz kezdetnek. Ha egyedül nem megy, keress társaságot hozzá, vagy iratkozz be egy tanfolyamra. Az a pár nap megéri. Tudom.