Karácsonyi bögre banzáj

Karácsonykor szeretem saját kezű alkotásokkal megajándékozni szeretteimet, most sem volt másként. Ebből kifolyólag egész decemberem ennek kitalálásából és kivitelezéséből állt.

Miután részt vettem a rajzmeditációs tanfolyamokon, gondolkozóba estem, miként lehetne ezt hasznosítani. Mire lehet vajon rajzolni még, a papíron kívül? A porcelán tárgyak adták magukat, könnyen beszerezhetők, és jól díszíthetők.

A bögrére esett a választásom, már csak azt kellett kitalálnom, hogyan kerül rá a rajz? Erre több módszer is van, de mindenképp szabadkézi technikát kerestem.

Hobbi-művész  boltokban lehet kapni porcelán-festékeket, én most a filces változatot választottam. Fekete és arany színekkel dolgoztam, abból is a “kontur” típusúval. Ennek a hegye kemény, nem hajlik, könnyű vele egyenletes vonalakat húzni. Ezen kívül vannak hagyományos filc hegyűek is különböző vastagságban, ezekkel nagyobb felületet is ki lehet színezni, hasonlóan a papíron használatos társaikhoz. Gyerekek kezébe is nyugodtan lehet adni őket.

A díszítendő tárgyat ajánlatos festés előtt alkoholos pamaccsal megtisztítani. Nyugodtan dolgozhatsz, az elrontott részek alkohollal letörölhetők.  Ha kész a rajz, utána még lesz egy kis dolog vele. Először is hagyni kell száradni, legalább 4 órát. Utolsó lépésként pedig ki kell égetni hogy tartósabb legyen, leírás szerint 160 fokon 90 percig. Fontos hogy hideg sütőbe tedd és ott is hagyd kihűlni.

Most pedig lássuk a képeket:

Alapanyagok és filcek:

Kontúr és hagyományos hegyű filc:

Itt látni a hegyek közötti különbséget is:

És a végeredmény: nevekkel ellátva, ezekből egy tucat készült:

Az arany színű filc nagyon jól mutat sötét színeken, néhány sötétkék darab:

Azt hiszem sikerült örömet szereznem 🙂

 

Ha kipróbálnád, nyugodtan vágj bele, egyetlen bögre, és egy filc elég hozzá.

Jó szórakozást!

Decemberi visszatekintés

Túl az ünnepeken, az utolsó nap munkanap előtt pont alkalmas az idő, hogy egy kicsit visszatekintsek a decemberi alkotós eseményekre.

Kétségkívül eseménydús hónapban volt részem, ami már kicsit előbb, novemberben kezdetét vette, mikor végre eljutottam Rajzmeditációs tanfolyamra. Ez még eddig kimaradt, és bár egyedül is ismerkedtem vele, a közös rajzolás, a társaság mindig sokat lendít a lelkesedésen.

Elautóztam tehát Érdre, ahol Bábikné Gyovai Anita jóvoltából, mintegy 5 óra alatt elsajátítottuk az alapokat. Ilyen és ehhez hasonló rajzokat készítettünk:

    

Aztán december elején következett a folytatás. Kicsit felturbóztuk az előzőeket, grafittal, színes ceruzával adtunk 3D hatást a rajzoknak. Nagyon látványos ábrákat lehet így készíteni, de személy szerint nekem a szimpla fekete-fehér változat közelebb áll a szívemhez.

Árnyékoltunk grafittal,

    

majd színes ceruzával,

a végén egy szép mandalával zártuk a foglalkozást.

A kettő között részt vettem még egy karácsonyi klub-foglalkozáson, ahol kifejezetten az ünnepekre hangolódva alkottunk. Sok ötletet, inspirációt kaptam, amit tudtam hasznosítani. Itt már többféle technikát használtunk, nem csak fehér, hanem barna szürke és fekete papírokra is. Tollal, ceruzával, különböző filcekkel, ilyenkor előkerülnek a metál, csillogó, arany-ezüst tollak is. Minél csillogóbb, annál jobb! Valamint a jó öreg igásló, kedvencem, az akvarell-festék ! Bátran lehet variálni őket!

A nap végén pedig, hab a tortán, mindenki kapott egy-egy Anita rajza által díszített kitűzőt, és nekem kedvezett a szerencse a karácsonyi bögréhez is.

Anitának köszönettel tartozom az új tapasztalatokért, valamint, ha valaki szeretné a technika alapjait elsajátítani, szívből ajánlom. Itt találjátok:

Jó szórakozást!

 

 

Az út a ceruzával kezdődik…vagy nem?

Leszámítva a kisgyerekkori zsírkrétás korszakot, azt hiszem a ceruza az, amit én a rajzolás alapeszközének neveznék. Sokan jobban szeretnek festeni, ami teljesen rendben is van, mégis, tapasztalatom, hogy ha a rajz jól megy, jobban megy a festés is.

Már csak azért is, mert a rajtudást én nem technikai kérdésként definiálom. Rajzolni mindenki tud, aki a ceruzát meg tudja fogni, és tud egy vonalat húzni. Sőt! Látunk rá példát, hogy még kéz sem kell hozzá. Akkor?

Itt jön a képbe az, amit ma jobb agyféltekés rajzolásként ismerünk. Az elnevezés némileg csalóka lehet, ugyanis nem technikai, hanem látásmódbeli a kérdés. Különböző fórumokon számos információ lelhető fel ezzel kapcsolatban, az alapját Betty Edwards Jobb agyféltekés rajzolás c. könyve adja. Röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy megtanít „másképp látni” úgy, hogy a legnagyobbrészt használt BAL agyfélteke tudatos háttérbe tolásával a kreatív JOBB agyféltekét hívjuk segítségül.

Én 2014-ben jutottam el egy ilyen 4 napos tanfolyamra. Az eredmény meglepő volt még úgy is, hogy egy kicsit többről indultam, mint egy pálcikaember.

Hogy lásd, miről beszélek:

Jolie mama 2 nap eltéréssel:

 

Tudom, sokan lehetnek, akik most ezt gondolják: „De hát én csak pálcikaembert tudok rajzolni” és ezzel nincs is semmi gond, amíg nem is kívánsz többet. Sok más tapasztalat, beszámoló alapján állítom, hogy te is hatalmas fejlődést érhetsz el – már amennyiben belefekteted az energiát. Ami a leginkább kell hozzá, az az elhatározás, kíváncsiság, kísérletező kedv – és néhány eszköz kezdetnek. Ha egyedül nem megy, keress társaságot hozzá, vagy iratkozz be egy tanfolyamra. Az a pár nap megéri. Tudom.